Hány nyelven beszél Kína? – 1.rész

Kína

Érdekes paradoxon, hogy Kína, mint egységes állam számára mindig is gondot jelentett a kínai nyelv maga, hiszen az korántsem
olyan egységes, vagy legalábbis annak tűnő, mint európai társai. A például a
magyarban is vannak nyelvjárások, ám maga a nyelvtan, és a szókincs nagy része közös. A kínai nyelvek ugyanis igencsak szerteágazóan változatosak.

A népnyelvet máig nem sikerült egységesíteni, még a Kínai Népköztársaság hivatalos állásfoglalása szerint is a nyelvváltozatoknak tekintett nyelvjárások
olyannyira jelentős eltéréseket mutatnak, hogy azokat önálló nyelvnek kell
tekinteni. Ugyanakkor egy ország, aminek lakói nem beszélnek egy nyelvet
közigazgatás szempontjából is fenntarthatatlan, éppen ezért a hivatalnokok
által használt hivatalos nyelvet egységesítették.

A kínai császárság hivatalnokai mindig is a mindenkori főváros nyelvén alapuló hivatalos nyelvet
használták; mivel Kína fővárosa az elmúlt hétszáz évben csaknem mindig Peking volt, a „hivatalnoknyelv” a kuan-hua, vagyis a „mandarin nyelv” volt, ami lényegében megfelelt az északi nyelvjáráshoz tartozó pekingi alnyelvjárásnak.

A császárság bukása után 1919-ben új nyelvegyesítő mozgalom vette kezdetét. Kidolgozták a „nemzeti nyelvnek” (kuo-jü) nevezett
mesterséges nyelvet, amely javarészt a hivatalnoknyelven alapult, de azt
megtisztították minden tájnyelvi elemtől. A történelmi körülmények miatt a
kuo-jü nem terjedt el széles körben, azonban Tajvanon például ma is ezt tekintik az ország hivatalos nyelvének.

Kovács Rhewa Andrea