Hány nyelven beszél Kína? – 2. rész
A kommunista hatalomátvétel után 1949-ben ismét központi problémává nőtte ki magát a nyelvegységesítés kérdése, és hogy az
utókornak, pláne az idegeneknek véletlenül se legyen egyszerű dolguk, kidolgozták a kuo-jühöz igen közel álló pu-tung-huat,
amely azóta is a Kínai Népköztársaság hivatalos nyelve.
Ennek fényében tehát a pu-tung-hua, csakúgy, mint a „hivatalnok nyelv” és a „nemzeti nyelv”, az északi nyelvjáráson, legalábbis annak pekingi változatán alapul. Számos, az északi nyelvjárásokban megtalálható jellegzetesség előfordul benne. Voltaképpen ezt is tekinthetjük egyfajta mesterséges nyelvnek, mivel a tiszta köznyelvet a televízió-, rádióbemondókon valamint kínai nyelvtanárokon kívül kevesen beszélik.
Az ideális pu-tung-hua és az Észak-Kínában beszélt kínai nyelv között nem számottevő az eltérés, így aki
jól beszéli a pu-tung-huat, annak nem lehetnek komolyabb nézeteltéréseket okozó nyelvi problémái, ha az
észak-kínai nyelvjárás valamelyik alnyelvjárását beszélő kínaival kell kommunikálnia.
A han népesség mintegy 70%-ának az észak-kínai nyelvjárás az anyanyelve, vagyis a kínaiak többsége jelentősebb időráfordítás és külön tanulás nélkül is megérti a pu-tung-huat, illetve a pu-tung-huat jól ismerő idegen anyanyelvű ember is jól megérti őket. A köznyelv oktatása az egész országban kötelező, a médiában is ezt használják, így a délkelet-kínaiak többsége is beszéli a pu-tung-huat, mind második nyelvet. A kínaiul tanuló külföldiek túlnyomó többségének is a pu-tung-huat tanítják.
Kovács Rhewa Andrea